2026.06.08-án 8:30 órakor Kiskunlacháza, Szent Imre u. 58 szám alatt található Iskola előtt vártuk a gyerekeket és közösen indultunk el a Kiskunlacházi DSE Csónakházába. A programon 21 fő vett részt, közülük 4 fő kísérő pedagógus, 15 fő tanulásban akadályozott és 2 fő értelmileg akadályozott sajátos nevelési igényű tanuló. Érkezés után a gyerekek lepakolták a táskáikat, majd kíváncsian néztek szét csónakházunkban. Megmutattunk nekik a kenukat, kajakokat. Megbeszéltük, hogy mi a különbség a hajók és az őket hajtó evezők között. Izgatottan keresték a sárkányhajót, amivel túrázni fognak. Kapitány Zoli, a kormányos egy rövid, de lényegre törő tájékoztatást tartott a sárkányhajózás szabályairól, a biztonsági előírásokról valamint az evező helyes használatáról. Ezután következett az evezők és a mentőmellények kiosztása. Jókedvűen válogattak a mellények között és segítettek egymásnak a cipzárok felhúzásában. A legboldogabbak azok voltak, akiknek a mellényén még síp is volt. Az evezők is gyorsan gazdára leltek. Ezután arra kértük őket, hogy alkossanak párokat. Ehhez kellett egy kis segítség a kísérő pedagógusoktól, de ez is megoldódott. Így sétáltunk le a stéghez, ahol végre megláthatták a sárkányhajót. A beszállásnál egyenként segítettünk a gyerekeknek. Voltak akik nagyon bátran, mások félősen, de mindenki elfoglalta a helyét. Nagy volt a sikongatás, amikor a kormányos kicsit megringatta a hajót. Kitolattunk a stég mellől és kezdődhetett az evezés. Kezdetben még nehézséget okozott az evezők összehangolt használata, azonban a gyerekek lelkesedése és kitartása gyorsan meghozta eredményét. Egyre ügyesebben és összehangoltabban evezett a csapat, ami nagy sikerélményt jelentett minden résztvevő számára. A kiskunlacházi hajóállomás majd a szabadstrand előtt is elhaladtunk, aztán visszafordultunk a lagúnába. A gyerekeknek nagyon tetszett a szűk, kanyargós bejáró. Érdeklődéssel figyelték a környék élővilágát. Láttunk hattyúkat, kacsákat és a szép napsütésben napozó teknősöket és gyönyörű vízinövényeket. A természet közelsége és a nyugodt környezet maradandó élményt nyújtott számukra. A több órás program végére mindenki kellemesen elfáradt, de a hajóból kiszállva már azt kérdezték, hogy mikor jöhetnek újra. Kikötés után frissítő italokkal és pizzával vártuk a gyerekeket, amelyet nagy örömmel és jóízűen fogyasztottak el. Amikor már mindenki jól lakott még akkor is szívesen maradtak. Beszélgettek, viccelődtek, segítettek elpakolni az evezőket és mentőmellényeket. Kisbusszal vittük vissza a gyerekeket az iskolához. A nap folyamán megtudtuk, hogy a tanulók többsége hátrányos helyzetű családból érkezett, korábban még sohasem eveztek, sőt vízparton sem jártak, ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy részt tudtak venni egy ilyen programon. Köszönjük a lehetőséget a Mavitusznak!
