A Kölcsey Ferenc Általános Iskola mintegy ötven diákja ezúttal nem a tanteremben, hanem a Dunán zárta a tanévet. A hetedikesekhez öt pedagógus és három szülő is csatlakozott. A program egyszerre jelentette az iskolai év lezárását és – reményeink szerint – sokak számára a vízitúrázás kezdetét is.
A csapat a szentendrei Pap-szigeten táborozott, innen indult a másnapi túra is. Egy ekkora létszámú csoport vízre szállása azonban komoly szervezést igényel, ezért a felkészülés már június 16-án délután megkezdődött. Nyolc fiatal számára kétórás kormányosoktatást tartottunk. Gyakoroltuk a hajók irányítását és azokat az alapvető manővereket, amelyekre másnap, immár a teljes csapattal a vízen is szükség volt. A felkészítésnek köszönhetően másnap reggel tíz hajóval egyszerre tudtunk elindulni.
A túranap a szokásos eligazítással kezdődött. Átbeszéltük a legfontosabb tudnivalókat, kiosztottuk a lapátokat és a mentőmellényeket, majd összeállítottuk a hajók legénységét. A szabályoknak megfelelően minden hajóba kellett legalább egy 16. életévét betöltött személy, így a túravezetők és a kísérő pedagógusok mellett a velünk tartó szülőknek is fontos szerep jutott.
A tíz hajóból álló csapat komótosan indult útnak a Pap-szigetről. Első célunk Leányfalu volt. A túra első szakasza jó alkalmat adott arra, hogy a hajók legénysége összeszokjon. Egyre jobban kialakult az együtt evezés ritmusa, a frissen képzett kormányosok pedig a gyakorlatban is kipróbálhatták az előző délután tanultakat. Leányfalunál megfordultunk, és folyásirányban eveztünk tovább a szentendrei Postás-strand felé. Itt hosszabb pihenőt tartottunk. A kiadós fürdőzés és evés után mindenkire ráfért az összegyűjtött energia, hiszen a nap legnehezebb szakasza még előttünk állt.
A Postás-strandról vissza kellett eveznünk a Pap-szigetre. Az alacsony vízállás miatt ezen a szakaszon erős sodrással szemben haladtunk, ami a kezdő túrázóknak komoly kihívást jelentett. A hetedikeseknek keményen meg kellett dolgozniuk minden megtett méterért. A fáradtság növekedésével a tíz hajóból álló mezőny is egyre jobban széthúzódott. Négy túravezető kísérte a csapatot, így a lemaradó hajók mellett is folyamatosan ott tudott maradni valaki, miközben az elöl haladókra is figyeltünk.
A nehéz visszaút miatt a tervezettnél később érkeztünk meg a Pap-szigeti táborba, a partot éréssel azonban még nem ért véget a program. A hajókat megtisztítottuk, összeszedtük a felszereléseket, majd a kenukat felpakoltuk az utánfutóra. Csak ezután mondhattuk, hogy valóban véget ért a közös vízitúra.
A nap végére mindenki megtapasztalhatta, hogy a vízitúrázás nemcsak evezésből áll. Figyelni kell egymásra, együtt kell dolgozni a hajóban, és időnként bizony a fáradtságot is le kell győzni. A tanév ezzel a túrával véget ért, de reméljük, hogy néhány diáknak éppen ezen a napon kezdődött valami új: a vízitúrázás szeretete és egy következő dunai kaland várása.
