2026. szeptember 20-án kellemes kora őszi-késő nyári napon érkezett az isaszegi tanárok mokány csapata a Vízenjárók Egyesület budakalászi telephelyére. A nyári forróság már enyhült, viszont kellemes, evezésre alkalmas időt jeleztek. A csapat összejött és úgy indultunk el néhány személyautóval, valamint az egyesület kisbuszával Tahitótfaluba, ahol a vízre szállás helyszíne volt. A híd feletti egykori vásártéren parkoltunk le, az idő közben kezdett szépen melegedni. A lepakolás, evezők, mentőmellények, kötelek és szivacsok kiosztása után bemelegítés következett, testnevelők nem voltak köztünk, egy kis végtag, derék átmozgatást azért végeztünk. A csapat zöme még nem evezett, ezért a stabilabb nagyhajók mellett döntöttünk. A 7 személyes kenukba hordókkal együtt kényelmesen elfértek, lendületből nem volt hiány. A Hajózási Szabályzat alapvető tudnivalóit ismertette a túravezető, mivel nemzetközi hajózóúton eveztünk, így fontos az alapvető szabályok ismerete. A vízre szállás zökkenőmentes volt, a kormányosok rutinos evezősök voltak, így csak időnként kellett figyelmeztetni a csapatot a túra során, például a kompok előtt. A jó időben többször meg kellett állni pancsolni, a szeptemberi nyár kezdett elszabadulni. Az első megállónk Leányfalu hajóállomás volt, ott a büfé kínálatát élveztük és az első néhány megtett km élményeit beszéltük át. Volt, aki nem tudott ellenállni a lángosnak, köztudott, hogy Leányfalun jól készítik. Pihenés után evezés tovább és a következő állomás Szentendre volt. A belvárost nem hagytuk ki, a csapat kérte, hogy ott álljunk meg. A kikötést nehezítette az alacsony vízállás, a parttól távolabb tudtunk csak kikötni. A kötelező fagyi-városnézés-frissítő után eveztünk tovább Budakalászra. A kikötés után kipakolás, evezők, mellények szivacsok, kötelek összeszedése következett, kimostuk a kenukat és feltettük a hajószállító utánfutóra. A korai vacsorához az egyesület telephelyén biztosítva volt az átöltözés és mindenki kellemesen elfáradva indult a Lupacsárdába. A menünk gulyásleves, brassói aprópecsenye és palacsinta volt. A szeptemberi evezés inkább hasonlított egy augusztusi túrához, reméljük legközelebb többen jönnek és nem ijednek meg az evezéstől. Köszönjük a Vízenjárók Egyesületnek ezt az élményekben gazdag napot!
