Az oktatásban dolgozók államilag támogatott vízitúrája keretében április 8-án a fóti "Száz Juhocska" Református Óvoda pedagógusait láttuk vendégül Leányfalun. Szerencsére az időjárás rendkívül kegyes volt, és kellemes tavaszi napsütést biztosított számunkra. A tizenhat óvodapedagógus reggel 9-kor megbeszéléssel és csapatépítő játékokkal kezdett, amihez a Vadkacsa Egyesület leányfalui csónakházának Wichmann Tamás Oktatóközpontjában lévő társalgó adta a helyszínt. Nem sokkal 10 óra után a biztonságos vízre szálláshoz és vízen tartózkodáshoz szükséges legfontosabb ismeretek átadása után a csapat kenuba szállt, és felfelé indult el, a Tahi híd irányába. Bár sodrással szemben haladtunk a part mentén, az evezés nem volt túl megerőltető, és mire a leányfalui strand magasságában lévő sarkantyúhoz értünk, már azok is biztonsággal kezelték a lapátot, akik ezelőtt még sosem vízitúráztak. A sarkantyú miatti sodrás adott egy kis kihívást, de vendégeink gond nélkül vették az akadályt, és ezután már kényelmes tempóban, komoly erőlködés nélkül folytathattuk azt utat. A híd lábánál kikötöttünk egy kis pihenőre, hogy mindenki kinyújtóztathassa kicsit a tagjait. Ezután tovább indultunk felfelé és körbe eveztük a híd fölött a Szentpéteri-szigetet, amely mögött izgalmas, lagúnás ág fogadja a vízitúrázót. Erősen figyeltük az ártéri erdőt körülöttünk, hátha megpillantunk egy szürke gémet, vagy hódot, mert ezen a részen mindkettő gyakori vendég, de sajnos ezúttal nem jártunk szerencsével. A sziget északi csücskénél kibukkanva a sodrás irányba fordultunk, és elindultunk lefelé. Leányfalura visszaérkezve még nem kötöttünk ki rögtön az egyesület csónakházánál, hanem meglátogattuk a szemben lévő kacsa-szigetet. Sajnos a vízállás itt nem tette lehetővé, hogy bemenjünk a sziget mögötti kis ágba, így csak a kavicsos parton kikötve gyönyörködhettünk a Dunában, de úgy tűnt, hogy a vendégeink így is elégedettek. Kis idő után, 14 órakor visszatértünk a csónakházhoz, ahol klasszikus, gulyásleves és palacsinta ebéd várta az óvoda dolgozóit, akik ezután egy kicsit még élvezték a tavaszi jó időt, és a csónakház füves placcán beszélgettek.
Vendégeink nagyon örültek, hogy lehetőségük volt a megbeszélés és a csapatépítő összekapcsolására. Sokuk életében először víztúrázott, de a visszajelzések alapján, nem utoljára. Bízunk benne, hogy a jövőben is minket választanak majd a tantestületi kirándulás helyszínéül, hogy a szentendrei Duna-ág és a Dunakanyar más részeit is megmutathassuk nekik.
