2026. május 26-án a Kassa Utcai Általános Iskola és a Kapocs Általános és Magyar-Angol Két Tannyelvű Iskola pedagógusait hívtuk meg, hogy közösen szervezett szakmai napjuk programjába vegyék be a természetismeret oktatásába kiválóan beilleszthető vízitúrázás megismerését.
A környezetismerettel és környezeti neveléssel kapcsolatos szakmai nap különlegessége volt egy madarász és természetismereti szakember meghívása, aki hosszú évek óta, rendszeresen vezet terepi kirándulásokat óvodás és általános iskolás korú gyermekek számára, hogy a természetet élményszerű, tapasztalati úton hozza közelebb a fiatalokhoz. A program lehetőséget nyújt arra, hogy a pedagógusok és segítőik számára megmutassuk, hogy iskolájuk elérhető közelségében, Budapesten belül is nyílik mód arra, hogy természeti környezetben, biztonságosan vízre szálljanak a gyerekekkel.
A szakmai tapasztalatcserét követően került sor a túrára, amelybe ezúttal a jelen lévő madarász szakembert is bevontuk. A túrák előtt eligazítást tartottunk. Ebben bemutattuk a vízterület sajátosságait, túrázási, természetismereti lehetőségeit, hangsúlyozva, hogy ezt a Duna-ágat nyugodt vize, természeti értékei Budapesten talán a legalkalmasabb helyszínné teszi a gyermekek vízi oktatására. Ezt követően egy gyakorlati szempontú, gyors képzést tartottunk az evezés, a vízitúrázás technikájáról, alapjairól, a kötelező felszerelésekről, a Hajózási Szabályzatnak kenukra vonatkozó előírásaiból, a hajóban való általános viselkedésről stb. A csónakház előtt vízfelületen mindezt a gyakorlatban is kipróbáltuk, gyakoroltuk, míg minden résztvevő azt nem érezte, hogy nyugodtan belevághat a túrába.
A 3-4 órás túra fő célja az ún. Molnár-sziget mögötti szinte háborítatlan, nádasos vízi világ, a város közelsége dacára gazdag növény és madárvilág bemutatása volt. A sziget bejáratáig kb. 3 kilométert kellett lefelé hajózni a Duna-ágon, ennek kapcsán lehetőség nyílt az itteni nagyobb vízi élettel való ismerkedésre, a motorcsónakokkal való találkozás gyakorlására, az területen nagy számban zajló edzésekkel való együttélési szokások bemutatására. A sziget mögötti növényzettel benőtt két kilométernyi ágban pedig a természeti látnivalókkal való ismerkedésé volt a fő szerep. Ebben kapott nagy szerepet a természetismereti szakember, aki szakoktatók számára is rengeteg új információt tudott mondani, érdekességeket megmutatni, előttük is rejtve maradt jelenségre tudta felhívni a figyelmet. Ennek köszönhetően nemcsak a részt vevő pedagógusok, hanem mi is sokat tanultunk. Sajnos ismét tapasztaltuk, hogy ennek, legnagyobb igyekezetünknek és a kétségtelenül meglévő érdeklődésnek dacára egyelőre többen így is inkább csak az oktatáson és a csónakház előtti „ismerkedő körökön” való részvételt vállalták be, de úgy gondolom, már ezzel is kicsit közelebb tudtuk vinni hozzájuk a vízitúrázást.
A túra után gazdag uzsonnával láttuk vendégül a résztvevőket, amely lehetőséget adott a látottak, tapasztaltak megbeszélésére is. Közös felismerés volt, hogy vízre szállva, egészen új szemszögből, a természet – legtöbbek számára – ismeretlen világa közelíthető meg, lehetőség nyílik a partról nem, vagy csak nagyon távolról látható növény- és állatfajok közeli, élményszerű bemutatására. Többen is jelezték, hogy a felkeltette az érdeklődésüket ez a lehetőség, és komolyan tervezik, hogy ilyen, vízitúra keretén belül kihelyezett természetismereti órákat tartsanak a következő tanévben.
